Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


„Angyalok” és dé… akarom mondani: dzsinnek

2010.02.04

A soron következő könyvünk két főszereplője szinte mindenben különbözik egymástól. Ebből pedig előreláthatóan következik az is, hogy a sokszor kényszeredett kapcsolatukat nem épp a kölcsönös, szinte már rajongásba illő szeretet hatja át. Magyarul ki nem állhatják egymást. Természetesen Nathaniel-ről és Bartimaeus-ról van szó. Nathaniel (bár jobban szereti, ha John Mandrake-nak hívják, de hát ez csak amolyan úri szeszély nála) egy tizenkét éves varázslótanonc, aki egy nyilvános megaláztatás után bosszút esküszik az őt megszégyenítő mágus ellen. Szóval jó sok titkos tanulás után, végre megidéz egy dzsinnt. Nevezetesen Bartimaeus a szerencsés (vagy inkább szerencsétlen) démon, akire a fiú választása esik. Londont és az egész Birodalmat a mágusok irányítják, így a dzsinn egy kicsit kiborul, mikor szembesül az újdonsült „gazdájával”. Neki, aki már Salamonnal is beszélgetett, aki újjáépítette Prága falait, most egy kis taknyos kívánságait kellett teljesítenie. Nem igazán rajongott az ötletért. John Mandrake pedig, aki volt olyan ügyes, hogy a névválasztása előtt megidézte a rafkós és szeretett dzsinnünket, félt a szolgájától, ugyanis véletlen kitudódott az igazi neve. (Na jó, Bartimaeus talán egy kicsit hallgatózott, de hát a természetes kíváncsiság ugyebár…) Tehát úgy indulnak neki a bosszú megvalósításának, hogy ki nem állhatják egymást. Az első feladatat a szegény démonnak, hogy el kell lopnia egy amulettet, aminek az értékéről fiúcskának fogalma sincs, csak szimplán borsot akar törni egy neves mágus orra alá. És persze Bartinak kell a piszkos munkát elvégeznie, aki - mikor csak teheti - lelkesen „honorálja” ezt a figyelmességet.

Még egy nagyon fontos felhívás! A lábjegyzeteket nem szabad elhanyagolni!!!!

És most, íme a könyv, kedvenc dzsinnünk szemszögéből:

 

 

„Londonban a varázslóké a hatalom.[1]

Egy ellopott amulett[2]

Mese cselszövésről, merényletről, bosszúról[3]

A Bartimaeus trilógia első kötete[4]

Nagyobb gyerekeknek és nagyobbra már nem növő felnőtteknek.[5]



[1] Vagy legalábbis úgy hiszik… Igazándiból a démonok intézik az ügyeket!

[2] Nem én tettem… Nos, rendben, én voltam, de nem tehetek róla…

[3] S persze rólam, Bartimaeusról! A főszereplő én vagyok!

[4] Ragyogó tetteim oly számosak, hogy lehetetlen lenne számot adni róluk egyetlen kötetben.

[5] Tizenkét éven aluliak kíméljenek! Nathaniel több mint elég a számomra…

 

A mappában található képek előnézete A szamarkandi amulett

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.