Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejvadászok

2009.12.01

- Valaki hívjon azonnal egy gyógyítót! - egy férfi állt az ajtóban. Fekete, félhosszú haját hátul összefogta. Markáns, férfias álla, keskeny ajkai és csillogó, kicsit keleties vágású, barna szemei voltak, amik most aggodalomról tanúskodtak. Karjaiban egy eszméletlen lányt tartott. A szétröppenő társaságból verbálisan elkapva valakit még gyorsan ezt kérdezte - Merre van a szobája?

Miután a kívánt információt begyűjtötte, ő is öles léptekkel, magabiztosan elindult.

- Hol van Siori? - hallatszott az emelet felől egy türelmetlen hang.

- Épp a szobájába viszem! - válaszolta láttatlanba is a férfi a kérdező hangnak.

- Fektesse az ágyra és senkinek ne engedje, hogy hozzáérjen! Világos? - a választ már nem kapta meg. Az idegen, a számára oly értékes teherrel eltűnt a hangyabolyhoz hasonlító fölbojdulásban és a gyógyító már csak a lány szobájában talált csak rájuk.

- Akkor most mindenkinek KIFELÉ! - zavarta ki a népet a betegszobából. Az aggódó tömeg ki lett csukva és csak az ajtón kívül folytathatták a tevékenységüket. (Ti.: az aggódást.) Mikor a lány (a gyógyító) visszafordult, hogy munkához lásson, már csak az a férfi ült rendületlenül az ágy mellet- Azt mondtam, hogy kifelé!

- Nem leskelődök, nem leszek észrevehető, csak kérem, ne küldj ki! - könyörögve nézett a gyógyítóra, aki megrándította a vállát.

Két kezét kinyújtotta a még mindig eszméletlen lány fölé. Tenyerei alatt megremegett a levegő, majd a szobában elkezdett szállingózni a hó. A gyógyító egy nagy sóhaj kíséretében leejtette a kezeit a törzse mellé és megfordult. Hagyományos kimonóján a kék valamennyi árnyalatát föl lehetett fedezni. Magas vékonyságát kiemelte hosszú, fehér haja. Hollófekete szemeit a férfira függesztette miközben egy félmosoly játszott keskeny, formás szája körül.

- Rendbe fog mostmár jönni! - jegyezte meg hirtelen, majd eltűnt a szobából, fehér ködöt hagyva maga mögött.

Az idegen odaült, a mostmár alvó lány ágya szélére. Hangosan nem mondott semmit, csak a kezét fogta meg és ráhullajtott egy könnycseppet.

Órákig, vagy talán napokig voltak így, nem tudta. Csak hirtelen arra riadt, hogy a kezében tartott kéz megmozdult. Gyorsan fölpillantott, a lány mosolygott vissza rá.

- Köszönöm- suttogta

A fiú csak rázta a fejét, de egy szót sem szólt. Csak nézte a beteget. Hosszú, barna haját, vörös ajkait és a kékes-zöldes szemeit...

- Miért tetted, és miért most? - kérdezte nagy sokára.

- Mert ha korábban teszem, nem hiszem, hogy így végződött volna. Nem mindig tudom irányítani...

Nyílt az ajtó és beözönlöttek a többiek. A szoba eddigi békés csendjét felváltotta a kaotikus hangzavar. Többet nem tudtak beszélni...


 

 

- Jó reggelt! - köszöntöttem vigyorogva a koleszos szobatársamat, aki párat pislogott, igyekezett a való világba belezökkenni, majd meglátva rendületlen vigyoromat, sóhajtott egyet.

- Komolyan Dóra, hihetetlen vagy! De azért neked is jó reggelt!

Bólintottam, majd lankadatlan mosollyal kivonultam tusolni. Drága szobatársam fejcsóválva nézett utánam, miközben csak ennyit motyogott:

-Ez tényleg hihetetlen! Debil Láma! (engem tisztelt így éppen!)

Húsz perc múlva menet készen mentünk le az étkezőbe. Minden menetrendszerűen haladt. Reggeli után mindketten elindultunk a sulinkba. Én gyalog egy közeli gimibe.

Az éjszakai rohangálások miatt, immár leplezetlen fáradtsággal betámolyogtam a tantermünkbe, és rárogytam a padomra. Még senki sem volt benn, szóval pár másodperc alatt el is nyomott a buzgóság. Lágy ölelés ébresztett fel. Akito állt mellettem és vigyorogva kérdezte

- Csak nem fáradt vagy? Mit műveltél te egész éjjel?

- Mintha nem tudnád! - morogtam neki alig hallhatóan.

-Siori! Siori élsz még?

- Ha most nem hagysz pihenni, akkor már nem sokáig - mordultam, mire a srác kinevetett.

- Leszel szíves nem aludni délelőtt! Ígérem délután bepótolhatod! - Addig nem hagyott békén, amíg föl nem ébredtem teljesen

- Most jobb?- kérdeztem elkeseredetten.

- Sokkal - vágta rá vigyorogva, és mint aki jól végezte dolgát, kereket oldott az ablakon keresztül.

Nem sokkal azután, hogy a fiú lelépett, befutott az első osztálytársam, Barbi. Jövetelére az erős föld és vérszak egyvelege figyelmeztetett. Barbi ugyanis egy vámpír, a nem túl gonosz fajtából. Nem sokkal azelőtt  változtatták azzá, szóval még igen erősen a tanuló fázisban leledzett. Behajította a táskáját az ajtóból a padjára, körbenézett, majd mivel senki nem volt még sehol, eltűnt egy füstgombolyagot hagyva maga helyett. Pontosan előttem füstölgött föl egy másodperccel később föl és átölelt.

- Jó reggelt- köszöntem mosolyogva barátnőmre. Pár percig szaglászott, majd elvigyorodott.

- Csak nem Akito volt itt? - Picit elpirulva bólintottam.

-Ébresztett - motyogtam, majd szóterelés céljából megkérdeztem - Milyen időnk lesz ma?

- Ezt most komolyan kérdezed? - vonta föl a szemöldökét, majd vigyora kiszélesedett - mi is történt itt ma reggel?

Ennyit a szóterelésről!

- Semmi! - vágtam rá, majd nagy hévvel a kezembe kaptam egy könyvet. Barbi még mindig csúfondárosan mosolygott, bár már a táskájában matatott és egy doboz cigarettát előhúzva belőle kiment a suli előtti térre bagózni.

A vigyorát inkább figyelmen kívül hagyva vártam másik barátnőmet, hogy megérkezzen. Egy kicsit talán izgatottabb voltam a szükségesnél. Anita ugyanis ( az érkező barátnémat hívták így a gyengébbek kedvéért:) előző éjszaka jött rá a titkomra... a titkunkra. Mármint, hogy nem átlagos alakok vagyunk. Én egy félvér keverék, a pasim egy tűzsárkány (ezt még nem tudta), és hogy Barbi meg egy jó pár hónapja vámpír. Ugyanis történetesen, tekintettel, hogy sokat érintkezik velünk, az egyik idióta és megtévedt szörnyecske őt szemelte ki következő vacsinak. Nem volt túl bölcs ötlet... Főleg, hogy szörnyvadászok lennénk. Szóval előző éjjel nagy hévvel, bár hangtalanul rárontottunk a gyanútlanul és édesdeden alvó kislányomra (Anitára). Viszont hiába minden hangtalanság, mikor az áldozatunk védekezésképp olyan bűz áradattal ajándékozott meg bennünket, hogy arra még a holtak is fölébredtek volna. Barbi se bírta, meg Anita sem. Fölébredt és meglepődve tapasztalta a megnövekedett létszámot piciny szobájában. De becsületére legyen mondva, a sikoltozás meg se fordult a fejében. Ehelyett kérdésekkel kezdett bombázni főleg engem.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

geheno.eoldal.hu

(Bőszi, 2009.12.04 11:15)

Nagyon zsír, csak így tovább ;)