Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tavasz

2013.09.17

 Tavasz

 
Nesztelen száll, lágyan remeg,
Szépséges szárnyain messze lebeg.
Kecsesen ring a fák között,
Hogy életet hozzon, halál mögött.
 
Szilárdan áll, vágyakozva,
Szemével követi, s álmodozza,
Hogy egyszer ő is repül majd,
És lágyan dúdol fülébe egy dalt.
 
Vele fut át, dombon réten,
Fák között, és vízesésen,
Morajlik, vagy halkan csobog,
Szíve csak is érte dobog.
 
E végtelen szerelem ad erőt nekem,
Hogy éljek, mikor te nem vagy velem,
És minden alkalommal megújul,
Mikor mosolyod fénye, újra lángra gyúl.
 
Lanven Stark
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

kiscica@gmail.com

(Mami, 2013.11.21 20:37)

Ez a vers is nagyon szép, mindegyik tetszik.

Re: kiscica@gmail.com

(Neko Siori, 2013.11.30 20:54)

Köszi Mami :D